Sziasztok!Egy napos késéssel,de meghoztam az első/nagyobb/ felét a fejezetnek.Damon szemszögéből írtam le,remélem hogy eléggé eltaláltam a stílusát,és fog nektek tetszeni.Itt az események kissé(nagyon) felgyorsulnak,és feltűnik egy új szereplő.De nem is lövöm tovább a poénokat,jó olvasást!;)
2 fejezet- HÚÚ!
/Damon/
El sem hiszem. És ez most tényleg Elena volt. Katherine a sírban van, én magam raktam oda. Szerintem azon gondolkodik, mit rontott el… valószínűleg ott, hogy megszületett… haha…
De akkor sem tudom elhinni, hogy Elena megcsókolt. És élvezte. Ha nem tudnám, hogy lehetetlen, akkor azt hinném, hogy többet érez irántam, mint barátság. De az nem lehet. Stefant szereti, éjjelente, mikor nálunk alszik, lehet hallani, hogy mennyire.
Az fáj a legjobban, amikor azt kell hallgatnom, amit velem kéne csinálnia, és nem az öcsémmel. Mert szeretem ezt a nőt, és bármit megtennék érte. Mindent a világon. Ha ember lennék, újra eladnám érte a lelkem. Meghalnék érte, ha kéne, csak érezne irántam valamit. Csak egy kicsi szerelemtől is határtalanul boldog lennék. De én nem érdemlem meg őt, és tudom,hogy soha sem fog viszontszeretni. Legalábbis félórával ezelőttig így gondoltam.
De akkor megtörtént. Mi üthetett belé? Mintha… de nem. Az nem lehet. Elfelejtette mit mondtam neki, hiszen nem volt nála a nyaklánca. De lehet, hogy a vérében volt elég verbéna.
És ha volt, akkor a Ráhatás sem működött, akkor pedig én nagy bajban vagyok. Mert Elena nagyon összezavarodottnak tűnt, amit megértek; egyszerre két jóképű és sármos vámpír harcol a szerelméért. De úgy tűnik, hogy Ő mindkettőt szereti. Csak az öcsémet kicsit jobban, mint engem.
De könnyen elérhetem,hogy ez fordítva legyen. Csak még ki kéne találnom,hogy hogyan…Ezen morfondíroztam, mikor beléptem a házunk ajtaján, és Rose meg Stefan mellett találtam egy szőke,magas zöldszemű gyönyörű lányt is. Amint meglátott előttem termett(vagyis vámpír a csaj---> na ne,már megint?)
- Szia! Isabella vagyok, Stefan egyik régi barátja. Te biztos Damon vagy, sokat hallottam már rólad! Örülök, hogy végre megismerhetlek!- ragyogóan rám mosolygott, majd a nyakamba ugrott. Mi van ma, Ölelgessük Damont Világnap??
- Én is örülök,hogy megismerhetlek. De eddig miért nem hallottam rólad?- ezt nem értettem. Stefan minden fontosabb barátját ismertem, vagy hallottam róla. De Isabelláról még sosem tett említést. Az is lehet, hogy Stefike felejteni akart… - Stefan, beszélhetnénk? – válaszát meg sem várva felmentem a szobámba, ő pedig természetesen követett. Mire nem jó ha az ember egy nagy és okos báty…
- Ki ez a nő?- szegeztem neki egyből a kérdést.
-Ő egy régi barátom…- kezdte volna, de közbe vágtam.
- Nem a begyakorolt szöveged érdekel! Tudok az összes olyan személyről, aki fontos volt az életedben-de egyetlen Isabellát sem említettél soha! Ki Ő?- most már tényleg evett a kíváncsiság.
Nagyot sóhajtott,majd mesélni kezdett:
- Isabellát 1900-ban ismertem meg, éppen akkor változott vámpírrá, és teljesen elvolt keseredve…én vigasztaltam meg. De ő elkezdett többet érezni irántam, mint barátság. Nekem is tetszett, és hát nézz, rá- ki tudna neki ellenállni? Pár évig együtt voltunk, de semmi komolyabb nem volt köztünk, Utána szakítottunk, és nem tartottuk a kapcsolatot. - fejezte be a mondókáját.
Eléggé meglepődtem. Nem is tudtam, hogy Edward majmoló öcsikémnek volt barátnője. Méghozzá ilyen dögös. Ki gondolta volna? Én biztos nem! De feltettem a következő kérdésemet:
-És most mit keres itt? És honnan tudta, hogy hol laksz?- erre csak csöndet kaptam válaszul, amiből egyből leesett.
- A csaj vissza akar kapni téged? És te megmondtad neki a címünket? Normális vagy, Stefan?? Mi lesz Elenával? Ha megtudja még egy exed visszatért, és ráadásul az is vissza akar kapni?! Mit képzelsz, mit fog gondolni? Hogy jó,nyomjuk hármasban ha már itt van? Sőt, vonjuk bele Katherine-t is, ha már ő is itt van a városban! NEM! Teljesen ki fog borulni! De! Nem én fogom neki elmondani, hanem te! Mert akkor nem engem fog utálni, hanem téged!És tudod mit, megérdemled majd! Én pedig tárt karokkal fogom várni!- üvöltöttem a képébe magamból kikelve. Kijöttem a szobából, és közben találkoztam Isabellával. Rám mosolygott,de én nem viszonoztam. Nem hiszem el,hogy Stefan ezt teszi Elenával. Én sosem tenném ezt vele. Lent a nappaliban töltöttem magamnak 4 pohár italt és egymás után hajtottam fel őket.
- Mi történt Damon?- hallottam meg egy ijedt és vékony hangot a hátam mögül. Szembe fordultam vele.
- Ez nem az én reszortom. Majd az öcsém elmeséli. – válaszoltam neki, majd többet figyelemre sem méltattam és felmentem a szobámba, ahonnan az áruló már szerencsére eltakarodott. Úgy döntöttem, hogy ezen túl hideg leszek Elenával. Arra jobban mennek a nők. Főleg Elena. Stefinek is úgy sikerült s meghódítania. És azóta boldog párkapcsolatban élnek. Vagyis éltek. Mintha mind a ketten megőrültek volna. Először Elena csókolgat engem az erdőben-, ami ugyan tetszik, de azért mégsem én vagyok a pasija, ráadásul Bambi hamarabb látta meg.
Én akkor éppen Katherine kiszabadításán fáradoztam, ráadásul az sem egy előny, hogy éppen halálosan bele voltam zúgva abba a boszorkába. De térjünk vissza a jelen problémákra.
A másik ok pedig Isabella. Tisztán látszik, hogy odáig van Stefanért. Az a csaj valami észveszejtően jól néz ki: gyönyörű szemei vannak, csodás hosszú lábai, és tökéletes alakja. Akár Elenának. Annyi a különbség, hogy neki selymes barna haja van, és nagyon szép őzike szemei, amikkel káprázatosan tud nézni. Tessék. Már megint róla fantáziálok. Legalább egy kicsit abbahagyhatnám. De csak talán, ugyanis nem akarom abbahagyni. Mert szeretem őt.
De addig nem lehet az enyém, amíg az öcsémből ki nem szeret. Ami nincs messze, tekintve ahogy az a nő néz rá, rövid időn belül megtörik… és én ott leszek a háttérben.
